A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis- a Visegrádi- és a Börzsöny-hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül. A nemzeti park növényzetében a sokszínűség mellett az átmeneti jelleg emelhető ki. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és kontinentális klímahatárok találkozása. A Dunakanyar összekötő kapocsként szerepel a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység flórája között. Sok faj illetve társulás itt éri el elterjedésének határát (pl. pirosló hunyor, nyúlfarkfüves bükkös). Az ártéri szintek jellegzetes növénytársulásaitól kezdve a homok pusztagyepeken keresztül, a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig bezárólag rendkívül összetett a növényzet. A nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng. Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek dekoratív növénye a réti iszalag. Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően állatvilága is rendkívül összetett, sok ritka veszélyeztetett faj állománya él a térségben. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a 700-at. A nemzeti park állatvilágát tekintve a folyók különös értékeket rejtenek. A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka, endemikus csiga-fajok élőhelye. Előfordul a bödöncsiga és a rajzos csiga. A halfauna legértékesebb tagja a petényi márna szintén a folyóvizekhez kötődik. A száraz hegyi gyepeken a fűrészeslábú szöcske és az orosz sztyeppékre jellemző, nálunk reliktum jellegű réti sáska él.A kétéltű fauna az összes hazai fajt tartalmazza. Köztük különösen színpompás a Börzsöny nedves völgyaljain élő foltos szalamandra. A hüllők közül a pannon gyík a Pilisben és a Börzsönyben is előfordul. A nemzeti park területén sok az erdei énekes- és ragadozó madár, a folyók mentén vizi-, parti és gázlófajok egyedei figyelhetők meg. Kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állomány. Költ a fekete gólya is. A Börzsöny idősebb erdeiben a fehérhátú fakopáncs állomány számottevő.A Duna vizén az északról érkező bukórécék nagy tömegben telelnek át. Időnként feltűnik egy réti sas amint a récékre vadászik. A barlangok, elhagyott bányajáratok népes denevér kolóniáknak adnak helyet. Több védett cickány és pelefaj él a területen, a nagytestű ragadozók közül a háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz, a vizek mentén pedig a vidra.

 Az Alcsúti Arborétum Magyarország legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az ország nádora, az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának. A kastély parkja ma több mint 40 hektáros, növényritkaságok egész sorát rejtő arborétumnak ad helyet, s a természet után vágyakozóknak nyújt kellemes kikapcsolódást. A főherceg kastélyának tájkertje ritka növényekben gazdagsága miatt az elsők közé tartozott az egész birodalomban. A 300 növényfajt meghonosító József nádor pompás klasszicista kastélyára ma már csak a timpanonos főhomlokzata emlékeztet. A kastély Pollach Mihály tervei alapján épült, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélya volt, az angolparkot schönbrunni kertépítőmesterrel Tost Károllyal terveztette. Az épület egykori szárnyához épített istállóból kialakított kápolna ma is áll, ezt 1880-ban Storno Ferenc tervei alapján neoromán stílusban alakították ki. A park pálmaházát Ybl Miklós tervei alapján építették fel, melynek már csak maradványai láthatók, valamint épségben megmaradtak a régi angolpark építményei, a Babaház, a Gloriette és a Medveház. Az Alcsúti Arborétum növényzete a XIX. századi növénytelepítés eredményeként egy 540 fajból álló fás növénygyűjtemény. A legszebb és legidősebb példányai között platánok, török mogyorók, tulipánok, vasfák, vérbükkök, mocsárciprusok, jegenyefenyők, és japánakácok találhatók, de értékes a hárs,- juhar-, tölgy- és gesztenye-fajok gyűjteménye is. Egyedülálló értéket képvisel a 24 törzset nevelő óriástuja, a zuhatagos bükk, a héttörzsű török mogyoró, a közeli Csaplári erdő Magyarország legidősebb, 170 éves libanoni cédrusa és az etyeki utat szegélyező, vele egyidős platánsor.Minden évszakban kellemes időtöltés az arborétumban a madárdaltól hangos, hatalmas fákkal szegélyezett, kényelmes sétautakon az egykori főhercegi kertet bejárni. Az arborétum minden évszakban más-más arculatát mutatja, a kora tavasszal nyíló hatalmas hóvirágmező egyedülálló az országban. A mediterrán hóvirágoknak különféle fajtái nyújtanak látványosságot az ide látogatók számára. Szentivánéj környékén, június hónapban egyedi látványosság a Szentjánosbogártánc. Különleges esti sétában lehet részük az ide látogatóknak, miközben ezernyi fénylő zöld lámpásként repkedve nyújtanak látványosságot bevilágítva az arborétumot.